Kép: Ungváry Krisztián youtube podcastja: Horváth József – egy III/III-as tartótiszt konzekvens karrierje.
Előzmény, hogy Horváth Józsefet egy volt III/III tartótisztet nevezett ki Lánczi Tamás vezette Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH) a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet élére.
Horváth a PR videójában azt hangoztatja, hogy arra tette fel életét, hogy „védelmezze Magyarország önállósát”. Ungváry Krisztián koruk egyik neves történésze a fenti podcastjában világítja meg ennek hátterét.
„Mire is tette fel az életét?” – kérdezi Ungváry Krisztián. Az alábbiakban az Ő véleményét közöljük:
A propaganda videó némi korrekcióra szorul. Nemcsak azért mert Horváth József az Alapjogokért Központ, másnéven a Jogállam és Igazság Központ Kft. egyik vezetője volt, miközben ez a két kifejezés igencsak félrevezető. Ugyanis a Alapjogokért Központ (AK) és a Jogállam és Igazság Központ pontosan annak ellenkezőjével foglalkozik, mint ami a nevében áll. Egyetlen egy olyan embert nem képviselt az ÁK, akit Magyar Állam megsértett volna. Semmiféle jogállamot és jogállami eljárást nem képviselt, hanem pont az ellenkezőjét, mindig és csakis és kizárólag a FIDESZ, vagy más képen a Nemzeti Együttműködés Rendszer (NER) érdekeit képviselték ezek a testületek, amikhez joguk is lenne ha nem közpénzből látnák el.
A III/III. múlt érdekes kérdés. Valójában mit csinált Horváth, aki hivatalosan 1986-tól III/III-4-b. alosztályon a „szektásnak” minősített, egykori és aktív párttagok trockisták, álbaloldaliak megfigyelésével foglakozott, ezt nem tudjuk. Annak ellenére nem, hogy létezik egy komoly közpénzekkel kitömött testület a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, pontosabban a „Nemzeti Felejtés Bizottságának” kellene nevezni, amely nemcsak attól zárkózik el, hogy segítse a magyar társadalmat abban, hogy megtörténjen az átvilágítás, megtudjuk kik az ügynökök, hanem helyette a tartótisztekkel és a felsőbb emberekkel kell foglalkozni. Amikor Pintér Sándor ORFK pártitkári múltja vagy Horváth József állambiztonsági tartótiszti múltja merül fel a Nemzeti Felejtés Bizottsága nem készít életút interjút az érintettekkel.
Több oka van annak, hogy a III/III. múltról nem tudunk eleget. Az első az, hogy Horváth József és társai azokat az dokumentumokat égethették el elsőnek, amelyek a saját páncélszekrényeikben voltak. Ezeket Ócsára vitték és azokat a kazánokat ahol az égetés zajlott még le sem engedték fényképezni. Nemcsak elégették, hanem voltak állambiztonsági tisztek, akik hazavittek belőle és aztán később megpróbálták ezt pénzért eladni. Rengeteg olyan pont van ebben az egész történetben, amely tisztázásra szorul. Horváth Józsefnek, ha a „haza szolgálatára tette volna fel az életét” egyszer el kellene mondania a teljes igazságot. Azt is fontos lenne tudni kiket tartott, kiket zsarolt, kiket tudott beszervezni. Nem véletlen hogy Ő ott van most ahol. Egy zsarolható emberről beszélünk, pont olyanról akit a múltjával zsarolni lehet, azért mert múltjával zsarolni lehet, mert akkor is és ma is politikai megrendeléseket lát el.
Amint Ungváry Krisztián történész említette Horváth József 1990 után is titkos szolga volt és egészen 2002-ig a Nemzetbiztonsági Hivatal állományában maradt, utána viszont a szocialista-szabaddemokrata kormány után Őt onnan elbocsátották és egy magánnyomozó céghez került, nevezetesen az UD Zrt.-hez. 2008. augusztus elsején nyomozás indult ellene mert vélelmezték, hogy az UD Zrt. a Nemzetbiztonsági Hivatalba megpróbált számítógépes úton behatolni ill. különböző személyeket próbál megfigyelni. 2008. szeptember 12.-én robbant ki egy ügy, amit teljesen tévesen sajnos a sajtó többsége lehallgatási botrányként tálal. De valójában ez nem egy lehallgatási botrány volt. Még akkor sem hogy ha a konkrét botrányt az okozta, hogy hangfelvételek kerültek elő, amelyen Horváth József és cégtársa Tóth János – ők voltak az UD Zrt. tulajdonosai – arról beszélgetnek Csányi Sándorral, hogy van egy politikai megrendelés arra hogy a Magyar Demokrata Fórumot (MDF)- az azóta már megszűnt pártot – hogyan lehetne átvenni egy Almássy Kornél nevű pályázóval. A botrány akörül forgott, hogy ez a lehallgatási anyag hogy kerülhetett az érintettekhez, konkrétan Dávid Ibolyához, aki nyilvánosságra hozta. Érdekes módon a magyar jogállamiság teljes szégyenére Dávid Ibolyát ítélték el. 2010 után az UD Zrt. ráadásul a Magyar Államtól még kártérítést is kapott azért, mert úgymond ez a nyomozás rosszhírét keltette. Holott a tényfeltáró újságírás már akkor megállapította, hogy az UD Zrt. nemcsak azzal foglalkozott, hogy Almássy Kornélt adott esetben helyzetbe hozza és átvetesse vele az MDF-et és ennek az egésznek a lényege az lett volna hogy a FIDESZ számára egy komfortosabb pártvezetés jöjjön létre, hanem különböző politikusokról gyűjtött adatokat, környezettanulmányokat készített róluk, feltérképezte kapcsolatrendszerüket, pénzköltési szokásaikat, átkutatta pl. szemetüket és szexuális szokásaikat is próbálta minél alaposabban megismerni, nyilván azért hogy zsarolási potenciálra tegyen szert.
Mindez azért is érdekes, amit az adás elején említett: „Mire is tette fel életét Horváth József?”. Az egész lehallgatási ügy két szempontból is izgalmas. Mi köze van ehhez az egészhez Csányi Sándornak? Ma már nem merülne fel hogy politikai kérdésekről az OTP vezérét a NER előre kívánná tájékoztatni – változtak az idők. Akkor azonban Csányi Sándor még egy másik kaliberű ember volt, aki önálló játékosként tudott tevékenykedni a magyar politika terepén is. A másik pedig a dolog közvetett tartalma. Itt politikusok megfigyelése zajlik, a szemetük átvizsgálása, környezettanulmány készítése és így tovább. Amihez ugyan elvileg bizonyos keretek között egy magánnyomozónak lehet joga, de azért súlyos kérdéseket vet fel a megrendelői oldalról. Ki és minek? Az biztos, hogy nem a Magyar Állam volt az, aki ezeket a vizsgálatokat megrendelte. Érdemes megnézni még azt is, mi történt Almássy Kornéllal? Itt is tanulságos megnézni hagytak-e bárkit is ebben a történetben az út szélén? Hát nem. A Nemzeti Együttműködés Rendszere gondoskodott Almássy Kornélról, aki nem egy teljesen ismeretlen személy a nézők számára, de azt érdemes most megtudni róla, hogy 2011-ben a BKK Közút Zrt. vezetője lehetett majd 2019-től amikor a politikai viszonyok változtak a fővárosban a Magyar Művészeti Akadémia egyik alvállalkozásánál kapott jól fizető állás. Vagyis ahogy Ungváry Úr mondta a NER-ben mindenkiről gondoskodnak, senkit sem hagynak az út szélén. Kivéve persze azokat, akik abban bíznak, hogy a bíróság igazat ad majd nekik. Ők nem mindig számíthatnak jóra. Végül az egész történet alapvetően azért fontos, mert azt látjuk, hogy végzetesen összekeveredik egy párt feltétlen kiszolgálása az állítólagos „hazaszeretettel”. Addig amíg ezt elő lehet így adni, addig amíg ezt orweli módon ki lehet forgatni olyan kifejezéseket, hogy Alapjogokért Központ, jogállamiság és hasonlók és mindezt ráadásul egy „orosz model” szerint lehet megvalósítani úgy, hogy az pont a magyar szuverenitást tiporja sárba, mint ahogy tiporták sárba az idelátogató kínai rendőrök és propagandisták illetve azok akik feltörték a magyar külügy szerverét és akik gyakorlatilag azt csinálhatták amit akartak, addig nem sok jóban reménykedhetünk.
_________________________________________________________________________________________
XI. kerületi TISZA SZIGET TAGSÁG – ra itt tudsz jelentkezni.
Érdekesnek találtad ezt a cikket? Legyél te is köztünk, legyél te is Rendszerváltó!
