Budapesttól 250 km-re a rászoruló borsodi falvakba vittünk adományt. A múlt héten gyűjtött adományok átadásakor megfogalmazott gondolatokat hozom egy kedves szigettársunk tollából.
„Egy kedves, testvérsziget-társammal, aki képviselő a faluban, megyünk Boldva szegregált részére: Szoba-konyha a vályogtégla pici házban, a vakolat már lehullott, ablak bedeszkázva. A cigánytelepen sok helyütt függöny lóg az ajtó, ablak helyett. Az Andrástanyáig az út kiváló, ott hatalmas kormányközeli birtok terül el a domboldalon, megszámlálhatatlan birkával, szénaboglyával. Aztán elfogy…. nyomvályút, kátyút kerülgetek.
Abod: 150 fős aprófalu: délután 3 óra van, egy lélek se jár az utcán, elhagyatott házak mellett járunk. Van gyönyörű játszótér, de gyerekeket, kismamákat nem láttam. Van Széchenyi terv által támogatott napelemes sörfőzde, és vendégházak, rendezvényház, és állítólag nemzeti identitástudat, közútfejlesztés.. Munka nem nagyon, az építőipar megrogyott, aki tud, Miskolcra jár be dolgozni, esetleg Edelénybe, Barcikára, vagy napszámot, idénymunkát vállal.
Látok egy szomorú tekintetű 40-es férfit, kannás bor, 2 kg krumpli a kezében, munkára jelentkezik Zoli bácsinál, aki a faluban az idegenvezetőnk. Egyenes ember, tiszta, büszke tekintet, 80 éves, változást szeretne. Óriási a kontraszt, vegyes érzelmeket váltanak ki belőlem. Megyünk együtt Zoli bácsi osztálytársnőjéhez: A nyári konyhában beszélgetünk, az egyik 2 stroke-on, a másik 2 infarktuson van túl, de ugyanazt a paraszti, sziklaszilárd erőt érzem áradni belőlük. Vagy csak a sparhelt melegénél elfogyasztott linzer és finom aromájú házi bor játszik velem… más ez a meleg, régi kedves emléket idéz. Dédi jut eszembe, kedvesen gondoskodó, de állhatatos, szívós, hatalmas erő áradt pici, törékeny parasztasszony lényéből..
De szeretnék csak a lába nyomáig felérni! Talán, ha küzdök a szebb, élhetőbb Hazámért, ennek a magára hagyott, gyönyörű vidéknek a jövőjéért, ahol az én lelkem is mélyen, eltéphetetlenül gyökeredzik. Talán ha újra kivirul, és mosolygós, reményteli gyermekarcok, fiatalok, és idősek egymást segítve népesítik be. Már nem vagyok szomorú, ad ez egyfajta ősi erőt, hiszek és bízok abban, hogy ilyen emberekkel hegyeket tudunk megmozgatni!”
Talán ha újra kivirul, és mosolygós, reményteli gyermekarcok, fiatalok, és idősek egymást segítve népesítik be. Már nem vagyok szomorú, ad ez egyfajta ősi erőt, hiszek és bízok abban, hogy ilyen emberekkel hegyeket tudunk megmozgatni!”
Köszönjük hogy megosztottad velünk.
🇭🇺Egynek minden nehéz sokaknak semmi sem lehetetlen.
#újbuda#ujbuda#ujbudai#újbudai#11. kerület#XI. kerület#újbuda#ujbuda#ujbudai#újbudai#11. kerület#XI. kerület
____________________________________________________________________________________________________________
XI. kerületi TISZA SZIGET TAGSÁG – ra itt tudsz jelentkezni.
